Az altatással kapcsolatban régen sok volt az előítélet, nem hiába tartottak tőle az emberek, hisz az orvostudomány sem állt még azon a szinten, hogy az altatás után rendben felébredjenek a páciensek. Szerencsére az orvostudomány fejlődésével, ma már az altatás minimális kockázattal jár.

Altatás vagyis anesztézia, nem egyenlő az alvással. Ekkor ugyanis kontrollált öntudatlan állapotba kerül a páciens, melynek során nem érzékeli a körülötte történő eseményeket és nem érez semmit sem. Altatásnak nevezzük, azonban nem egyenlő vele, de eszméletvesztésnek sem lehet nevezni. Az operációt megelőzően aneszteziológiai szakvizsgálatra kerül sor, melynek keretében az altató orvos áttekinti a kórelőzményt, kikérdezi a beteget az aktuális betegségeiről, gyógyszerérzékenységéről, korábbi érzéstelenítéssel kapcsolatos problémáiról, valamint, hogy dohányzik – e, milyen gyakran fogyaszt alkoholt, valamint fogyaszt – e kábítószert. Szükség esetén egyéb kiegészítő vizsgálatokat is elvégezhet.

Alapvetően az aneszteziológus, vagyis altatóorvos az egyik olyan szakember, akihez a páciens igazán fog kötődni, a műtét előtt, majd a műtét után is az ő arcát látja meg először a páciens. A műtét közben az altatóorvos felel a páciens jóllétéért és biztonságáért. Hogy a beteg kiszolgáltatottság érzete csökkenjen, az altató orvos részletesen elmagyarázza a páciensnek mi fog történni vele. Nagyon fontos, hogy a kapott utasításokat a beteg egytől – egyig betartsa. A jól vezetett altatás során a páciens nem érez fájdalmat, nem emlékszik magára a beavatkozásra, azonban az operációt követően hamar magához tér és képes nyelni, mozogni, beszélni. A mai modern gyógyászati módszereknek és az orvostudomány nagy léptékben való haladásának köszönhetően az altatás ma már biztonságosnak mondható.