A hazai toborzó cégeknek már az elmúlt években is egyre távolabb kellett keresniük az értékes munkaerőt. Minden jel arra mutat, hogy ez a tendencia továbbra is fokozódni fog. Méghozzá olyannyira, hogy a magyar-munkaerőkölcsönzőknek egészen a Fülöp-szigetekig kell menniük, hogy rátaláljanak a potenciális munkavállalókra.

Fülöp-szigeteki munkaerő eddig is jelen volt hazánkban, sőt alapvetően elmondható, hogy nagyon sok ázsiai érkezett hazánkba munkavállalás céljából, habár nem szervezett keretek közt, hanem önállóan. A háborús helyzet azt eredményezte, hogy a munkaerő-kölcsönző cégeknek alkalmazkodniuk kellett és át kellett gondolniuk a toborzás eddigi gyakorlatát. A magyar gazdaság számára egyre nagyobb kihívást jelent a folyamatosan növekvő munkaerőhiány, mely ráadásul egyre több iparágat érint. Ma már nem csak a feldolgozóiparban érzékelhető a munkaerőhiány, hanem az építőiparban, elektronikai iparban és a mezőgazdaságban is. Ezek az iparágak ma már elképzelhetetlenek lennének a tömeges külföldi munkaerő alkalmazása nélkül.

Az ázsiai országok nagy részében megszokottnak számít, hogy a lakosság nagy része külföldön dolgozik. A fülöp-szigeteki családok esetében teljesen normális, hogy az egyik vagy akár mindkét szülő külföldön dolgozik, ez idő alatt pedig a gyerekek a nagyszülők és az unokatestvérek gondjaira vannak bízva. A filippin emberek kiválóan integrálhatók a gyári és multinacionális környezetbe, ugyanis nagyon precízek, alázatosak és tisztelettudók. A Fülöp-szigeteki lakosság az európaival szemben nagyon fiatal társadalom. Az országban nincs elegendő munka, ráadásul hazájukban nagyon keveset keresnek. Hazánkban ennek az összegnek akár a dupláját is megkereshetik, méghozzá sokkal jobb munkakörülmények között.